A túlműködő hólyag szindrómát (overactive bladder, OAB) a hirtelen és nagyon erősen jelentkező, kontrollálhatatlan vizelési inger jellemezi, amely súlyos esetben vizeletszivárgással (inkontinencia) is járhat. Ez a betegség mindkét nemet érintheti, de különösen gyakori nőknél, és jelentősen rontja az életminőséget, mivel a páciensek sokszor kerülik a társas eseményeket és korlátozzák napi tevékenységeiket.
A túlműködő hólyag kialakulásának hátterében gyakran idegrendszeri zavarok állnak. Emellett életmódbeli tényezők, mint a túlzott koffein- vagy alkoholfogyasztás, a stressz és a hormonális változások (például menopauza) is hozzájárulhatnak. Korábbi kismedencei műtétek, sérülések vagy hólyagban lévő idegentestek, férfiaknál a kezeletlen prosztata-megnagyobbodás szintén fokozhatják a hólyag túlzott aktivitását. Ritkábban hólyagdaganat is állhat a tünetek mögött, ezért a pontos diagnózis mindig kiemelten fontos.
A túlműködő hólyag diagnózisának alapja a részletes kórtörténet és fizikális vizsgálat, amelyet vizeletvizsgálat egészít ki. A pontosabb diagnózis érdekében a pácienseknek gyakran vizelési naplót kell vezetniük, amely rögzíti a vizelési szokásaikat és a tüneteiket. Szükség esetén ultrahangos és urodinamikai vizsgálatok segítik a hólyag működésének részletes elemzését, különösen, ha idegrendszeri ok állhat a tünetek hátterében.
A túlérzékeny hólyag kezelésében az első lépés az életmódbeli változtatások bevezetése, például a folyadékbevitel szabályozása, a koffein és alkohol kerülése, valamint a medencefenék izmainak erősítése speciális gyakorlatokkal. Szükség esetén gyógyszeres kezeléssel, például antikolinerg szerekkel vagy beta-3 agonistákkal enyhíthetők a tünetek, amelyek segítenek csökkenteni a vizelési ingereket és növelni a hólyag kapacitását. Súlyosabb esetekben botox-injekcióval vagy elektrostimulációs eljárásokkal is kiegészíthető a kezelés, hogy helyreállítsuk a hólyag és az idegrendszer közötti megfelelő szabályozást.
