Sérvnek nevezzük azt, mikor valamelyik belső szerv a normál anatómiai helyzetéből, üregéből veleszületett vagy szerzett nyíláson keresztül kitüremkedik. A sérvek leggyakrabban a hasfalat érintik, ennek oka, hogy a hasfal egymáson fekvő izomlapokból áll és ezen izmok gyengesége esetleges megnyílása és a hason belül megnövekvő nyomás együttesen járul hozzá a hasüregi szervek kitüremkedéséhez, a sérv kialakulásához.
Ilyen esetben általában a vékony, vastagbélrészlet vagy a hasüreget fedő zsírréteg türemkedik elő. A sérv önmagában nem okoz életveszélyt, viszont magától nem képes elmúlni, ezért is érdemes mielőbb a műtéti beavatkozást választani a további szövődmények elkerülése érdekében.
A hasfali sérvek döntő többsége lágyéktáji sérv, egyéb területet érintő sérvek például a köldöksérvek, a köldök körüli sérvek, a korábbi műtétek következményeként kialakult sérvek, illetve az ágyék és medencetáji sérvek. Részben genetikai eredetű is lehet, egyes családokban gyakrabban fordul elő, de vannak olyan hajlamosító állapotok is a kialakulására, mint az elhízás, dohányzás, terhesség.
A sérv kialakulása nyilalló, húzó, feszülő, tompa fájdalmat járhat, ezzel együttesen jelenik meg kisebb-nagyobb elődomborodás az érintett területen. Van olyan eset is, hogy a sérv fájdalom nélkül jár.
A dudor nagysága változhat, intenzívebb mozgás hatására súlyosbodhat. A sérvtartalom legtöbbször visszahelyezhető a hasüregbe a sérvkapun keresztül. Kezelés nélkül viszont fennáll a sérvkizáródás veszélye.
Kizáródás során a sérvtartalom nem tud visszajutni a hasüregbe, ezáltal sérülhet a kizáródott bélszakasz vérellátása, sürgősségi helyzet alakulhat ki az életet veszélyeztető bélelhalás veszélyével, mely csak halaszthatatlan, akut műtéttel kezelhető.
A sérvkizáródás heves hasfali, hasi, alhasi fájdalommal, görcsökkel, hányingerrel, hányással járhat. Ezen súlyos állapot elkerülése végett is ajánlott mielőbb elvégezni a sérv eltávolító műtétet.
A műtét altatásban zajlik, hogy a páciens ne élje meg a műtét kellemetlenségeit. A nyitott sérv műtét során a sebész a sérült terület vonalában ejt egy pár cm hosszú metszést, melyen keresztül megnyitja a bőrt, a bőr alatti szöveteket és a hasfalat. A sérvhez érve a sérvtartalmat kifejti a sérvtömlőből, majd visszahelyezi a hasüregbe.
Ezt követően eltávolítja a felesleges szöveteket, majd direkt varratsorral, vagy műanyag, részben felszívódó háló beültetésével fedi.
A beavatkozás egyénenként, sérv nagyságától és súlyosságától függően változhat.
• Konzervatív terápia során használt sérvkötők elhagyhatók
• Rövid kórházi tartózkodás
• Sérv kiújulási esélye csökken
• Viszonylag kis műtéti metszés miatt a műtét utáni fájdalom kisebb és a teljes felépülés is hamarabb következhet be
A sérvekre definitív megoldást a műtét jelenthet. A legideálisabb választást a sérv nagysága és az egyéni tényezők, mint a szövetek nagysága, haskörfogat együtt adják.
A nyitott sérv műtéten kívül léteznek alternatívák, mint a laparoszkópos beavatkozás.
A laparoszkóp az endoszkópia azon ága, amely során a műtét a hasüregben történik.
A laparoszkóp egy vékony cső kamerával a végén, ezáltal a testen belül optikai eszközön keresztül érkező kép követhető. Több kisebb metszésen (1-1,5 cm) keresztül bevezetik a laparoszkópot és a sebészi eszközöket, ezek segítségével végzik el a műtét egyes lépéseit.
A műtétet megkönnyíti, hogy sérvműtét során a hasüreget széndioxid gázzal felfújják ezzel segítve a könnyebb hozzáférést és a sikeres műtétet. Mivel a laparoszkóppal végzett sérv műtét során nem történik hasfali szétválasztás így kisebb a műtét utáni fájdalom, kevesebb a hasfali fertőzés és lerövidül a kórházi tartózkodás, valamint a hasfal megerősödése is hamarabb következik be. Továbbá valamivel alacsonyabb a kiújulási ráta.
