Sérvnek nevezzük azt, mikor valamelyik belső szerv a normál anatómiai helyzetéből, üregéből veleszületett vagy szerzett nyíláson keresztül kitüremkedik. A sérvek leggyakrabban a hasfalat érintik. Ennek oka, hogy a hasfal egymáson fekvő izomlapokból áll, és ezen izmok gyengesége esetleges megnyílása és a hason belül megnövekvő nyomás együttesen hozzájárul a hasüregi szervek (vékony- vagy vastagbél, cseplesz) kitüremkedéséhez, vagyis a sérv kialakulásához.
A hasfali sérvek döntő többsége lágyéktáji sérv, egyéb területet érintő sérvek például a köldöksérvek, a köldök körüli sérvek, a korábbi műtétek következményeként kialakult sérvek, illetve az ágyéksérvek és medencetáji sérvek. Részben genetikai eredetű is lehet, egyes családokban gyakrabban fordul elő, de vannak olyan hajlamosító állapotok is, mint az elhízás, a dohányzás vagy a terhesség. Emellett hasi műtétek hegében is kialakulhatnak sérvek. A szerzett lágyéksérv kialakulásának leggyakoribb okai közé a tartósan nehéz fizikai munka, illetve a hasfal időskori gyengülése, illetve a baleseti sérülések tartoznak.
A sérvek fajtáit a következőképp csoportosítjuk
A lágyéksérvek férfiaknál gyakoribbak, a sérv a here magzati leszállása során képződött csatornán keresztül alakul ki. Nőknél valódi lágyéksérvvel ritkábban találkozunk, a combsérvek gyakoribbak. A hasi sérv kimutatása általában fizikai vizsgálattal történik, de a hasi CT- és MRI-vizsgálat is kimutatja a sérvek jelenlétét.
Bár kezdetben többnyire nem okoz panaszokat, idővel a lágyéksérv tünetei közé sorolható az égő, szúró, éles fájdalom, melyet elsősorban a hashártyára és a bélfodorra gyakorolt húzó erő okoz.
A sérvek sebészi betegségek, a sérvkapu zárására, a hasfali kötőszövetes vázrendszer megerősítésére különböző megoldások léteznek, melyet egyénre szabottan határozunk meg. Igaz ez a megközelítés módjára (nyitott vagy laparoszkópos műtét), háló méretére, típusára, vagy ritkább esetekben éppen annak elhagyására.