Visszatérő hólyaghurutról, más néven visszatérő húgyhólyaggyulladásról akkor beszélünk, ha valakinél évente több alkalommal alakul ki hólyaghurut. A kórkép leggyakrabban nőknél fordul elő, és kialakulása gyakran összefügg valamilyen kiváltó tényezővel, mint például szexuális aktivitás, alacsony folyadékfogyasztás vagy menstruáció. Máskor a fertőzések látszólag véletlenszerűen térnek vissza. Idősebb korban, menopauza után szintén gyakori a probléma megjelenése.
A visszatérő hólyaghurut jelentősen befolyásolhatja az érintett nők magánéletét, szexuális és társas kapcsolatait, munkáját és szabadidős tevékenységeit. Súlyos esetekben a folyamatosan visszatérő panaszok miatti szorongás és reményvesztettség akár depresszió kialakulásához is vezethet. Emiatt a visszatérő hólyaghurut kezelése nem korlátozódhat a már kialakult fertőzések antibiotikum-terápiájára; a hangsúlyt az egyéni rizikófaktorok feltérképezésére és az egyénre szabott megelőzési stratégiák kidolgozására kell helyezni.
A visszatérő hólyaghurut diagnózisa részletes kórtörténet-felvétellel és a tünetek elemzésével kezdődik, különös figyelmet fordítva a lehetséges egyéni rizikófaktorok feltérképezésére. Míg egyszeri hólyaghurut esetén vizelettenyésztés általában nem szükséges, visszatérő hólyaghurut esetén annak elvégzése elengedhetetlen. A tenyésztés segít azonosítani a kórokozót és annak antibiotikum-érzékenységét, valamint kizárni olyan hasonló tüneteket okozó állapotokat, mint például a hólyagfájdalom szindróma (IC/BPS), szexuális úton terjedő fertőzések vagy nőgyógyászati problémák. Szükség esetén további vizsgálatok, például ultrahang vagy hólyagtükrözés is elvégezhetők.
Visszatérő hólyaghurut esetében a hangsúlyt a megelőzésre kell helyezni, egyénre szabott, az egyéni rizikófaktorokat figyelembe vevő megelőzési stratégiával.
