Ki is az az aneszteziológus?
Fontos tisztázni, hiszen ezzel sokan nincsenek pontosan tisztában – megjegyezzük, nem is csoda, hiszen az elmúlt évszázadban hatalmas változáson ment keresztül. Erről majd lentebb olvashatnak bővebben. Az altatást végző személy a 90-es évekig önállóan (de orvos elérhetősége mellett) dolgozó asszisztens is lehetett. A műtéti érzéstelenítés és a műtétek komplexitásának fokozódása miatt azonban ez már a múlté. Ma az altatóorvos kizárólag orvos lehet, ráadásul azon ritka szakorvosok egyike, aki minden egyes szerveddel, szervrendszereddel kapcsolatban kiemelkedően magas fokú tudással rendelkezik. A műtétet végző orvos mellett ugyanúgy felel azért, hogy a beteg túlélje a beavatkozást, és jól legyen a műtét után is. Ezen túl ő gondoskodik arról is, hogy a páciens ne emlékezzen semmire – hacsak nem szeretne ébren maradni egy olyan műtéti típusnál, melynél az megengedett. Ezen felül a fájdalomcsillapítás kérdésköre is az ő kezében van. Nemcsak a műtőasztalon, hanem az azt követő lábadozási időszakban is.
Múlt és jelen
Napjaink fejlett technológiája, a modern vívmányok és a minden eshetőségre készen álló orvosok jelensége ma ugyan evidens, de ez nem mindig volt így. A pácienst a műtét alatt az altatóorvos sokféle műszerrel “figyeli”. Az utóbbi két évtizedben jelentős fejlődésen mentek át az ún. alvásmélységmérő monitorok. Az aneszteziológusok korábban alvásmélységmérő műszer hiányában egyéb, indirekt értékek alapján ítélték meg, hogy a páciens milyen mélyen alszik. Emiatt gyakran mélyebben kellett altatni a betegeket, mint amennyire az feltétlenül szükséges lett volna. Az mai technikával biztosabban lehet tudni az adott beteg alvásmélységét, így kevesebb gyógyszerrel, és nem kívánt hatással lehet az altatást végezni. Ez elsősorban hosszú műtéteknél nem elhanyagolható előnyt jelent a páciens számára.
Korunk altatókoktélja sokkal kiszámíthatóbb egykori elődjeihez képest. Korábban többek között éterrel altattak, és a gyógyszerek lassan hatottak. Nehezen volt meghatározható az adagolás megszűntetését követően az ébredés ideje, hiszen a szerek testből való távozása sokáig tartott. Az elhúzódás mértéke idézte elő korábban azt is, hogy nem ritkán gégegörcsöt kaptak a betegek – ez az altatás egy fázisában állhat be -, amely legrosszabb esetben fulladáshoz is vezetett. Ennek a kockázata mára minimális, és a görcs esetleges beálltának esetén sem okoz fulladást, köszönhető ez annak, hogy a folyamatok, így az említett fázis ideje is nagyon gyorsan játszódik le.
Az altatás menete
A szakorvos – előzetes felmérést követően – beállítja az altatószerek és fájdalomcsillapítók mennyiségét, s elkezdi adagolni azokat infúziós pumpákon, illetve az altatógépen keresztül. Az altatás mélységének szükségessége esetenként különbözik. Múlhat a páciens állapotán, és nagyban függ attól is, hogy milyen típusú műtétet végeznek rajta. Néhány esetben, például amikor a gégén dolgozik az orvos, teljes mozdulatlanságban és nagyon mély altatásban kell tartani a beteget, hiszen egy köhögés, nyelés, de nagyobb sóhaj is zavaró tényező lehet a műtét közben. Ilyenkor kiemelkedően fontos, hogy a sebész és az altatóorvos között jó legyen a kommunikáció – egy eredményes műtéti beavatkozás mindig csapatmunka eredménye. Más esetekben, például végtagműtéteknél, az altatás lehet felületesebb, sőt, ha a páciens úgy kívánja, ébren is lehet a folyamat során. Ilyenkor a fájdalommentességet valamilyen érzéstelenítési technikával lehet biztosítani, hasonlóan a fogászati beavatkozásokhoz.
A műtét alatt az aneszteziológus folyamatosan pásztáz: figyeli a műszereket és a beteget. Az alvásmélységmérő monitorának színes jelzései és grafikonjai alapján folyamatosan növeli vagy csökkenti a dózist a műtét végének elérkeztéig. Amikor a beavatkozás a végéhez közeledik, az orvos abbahagyja az adagolást, és a páciens néhány percen belül felébred. Az ébredés tehát nem ébresztéssel, vagy ellenanyag hatására, hanem a szerek adagolásának megszűntetésével következik be.
DSA monitor: ezen a diagramon tájékozódik az altatóorvos a páciens alvásmélységéről
Gyakori mellékhatások
Tipikus tünetek közé sorolandó a műtét utáni hányinger. Érdekes lehet tudni, hogy mi idézi ezt elő. Nemcsak az altatás során használt gyógyszerekkel vonható párhuzam, de azzal is, hogy milyen típusú műtétet végzett az orvos. A hányinger gyakrabban fordul elő például nőgyógyászati, hasi, fül-, agy-, vagy emlőműtétek után, ellenben a végtagműtétekkel, melyek nem sűrűn okozzák e mellékhatást. A Wáberer Medical Centerban – da Vinci robotasszisztált műtétek esetén is – Propofollal altatnak, mely az egyetlen altatószer a piacon, aminek kifejezetten hányingercsökkentő hatása van.
Az ébredés utáni fáradtság, gyengeség, kábultság legtöbbször a műtét hosszától függ, hiszen minél tovább tartott az operáció, értelemszerűen annál több altatószer halmozódott fel a szervezetünkben, így az lassabban is ürül ki a testünkből.
Magas minőség
Az anesztéziának is megvan tehát a maga művészete. Az altatás megterheli a szervezetet, a műtéti beavatkozásról nem is beszélve. A legmagasabb minőségű anesztéziáról akkor beszélhetünk, amikor az orvos a lehető legbiztonságosabb műszereket és gyógyszereket használva dolgozik, így a szükséges szereket pontosan tudja adagolja. Nem ad sem többet, sem kevesebbet: pontosan annyit, amennyi a beavatkozás legmagasabb fokú biztonságához még szükséges, de annál kicsit sem többet. Így szervezetünk nem terhelődik feleslegesen egy egyébként is kimerítő műtéti folyamat közepette.
