Sérvnek nevezzük azt az állapotot, mikor valamelyik belső szerv normál anatómiai helyzetéből, üregéből – egy veleszületett vagy szerzett nyíláson keresztül – kitüremkedik vagy előesik. A sérvek döntő hányada a hasfali sérv. A hasfal egymáson fekvő izmokból, illetve az ezeket borító kötőszövetes lemezekből (bőnye) áll. Ezen izmok gyengesége, megnyílása és a hason belül megnövekvő nyomás együtt járul hozzá a hasüregi szervek (vékony- vagy vastagbél, cseplesz) kitüremkedéséhez a sérvkapun keresztül.
A sérvfajtákat a következőképp csoportosítjuk:
A hasfali sérvek döntő többsége lágyéktáji sérv, egyéb területet érintő sérvek például a köldöksérvek, a köldök körüli sérvek, a korábbi műtétek következményeként kialakult sérvek, illetve az ágyéksérvek és a medencetáji sérvek. Részben genetikai eredetű is lehet, egyes családokban gyakrabban fordul elő, de bizonyos állapotok hajlamosítanak is a kialakulására, mint például az elhízás, a dohányzás, illetve a terhesség. A hasi sérv kimutatása általában fizikai vizsgálattal történik, de a hasi CT- és MRI-vizsgálat is kimutatja a sérvek jelenlétét.
A sérvekre definitív megoldást a műtét jelenthet, a legideálisabb választást pedig a sérv mérete és az olyan egyéni tényezők határozzák meg együttesen, mint a szövetek nagysága, illetve a haskörfogat.
A nyitott sérv műtéten kívül léteznek alternatívák, mint amilyen a laparoszkópos beavatkozás. A laparoszkóp egy vékony cső kamerával a végén, amelynek segítségével a hasüregben történő műtét követhető a testen belüli optikai eszközön keresztül érkező kép által.
Több kisebb metszésen (1-1,5 cm) keresztül bevezetik a laparoszkópot és a sebészi eszközöket, ezek segítségével végzik el a műtét egyes lépéseit. A műtétet megkönnyíti, hogy a hasüreget széndioxid gázzal felfújják, ezzel segítve a könnyebb hozzáférést és a sikeres műtétet.
Mivel a laparoszkóppal végzett sérvműtét során nem történik hasfali szétválasztás, így